A fertőzést követően az esetek túlnyomó részében a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre. A fertőzötteknek mindössze 0,5-2%-ában figyelhető meg a fertőzést követően az ún. mononucleosis-szerű tünetegyüttes, amelynek a fő tünetei a következők: magas láz, fáradékonyság, nyirokcsomók duzzanata, ízületi fájdalmak, csökkent fehérvérsejtszám, csökent limfocitaszám, emelkedett monocitaszám, a törzsön, esetleg a végtagokon piros, kiemelkedő kiütések megjelenése. Ezek a tünetek 1-2 hét után spontán megszűnnek és a tünetmentes HIV fertőzés állapota jön létre ezeknél a betegeknél is. Ebből az állapotból átlagosan 7-9 éven belül a fertőzöttek 40-50%-ánál kifejlődik az AIDS, illetve hosszabb idő múlva csaknem valamennyi fertőzöttnél bekövetkezik valamilyen tünet megjelenése.
A betegség előrehaladtával tehát a tünetekkel járó HIV fertőzés stádiuma alakul ki, vagyis az AIDS. A legjellemzőbb két tünetegyüttese a Perzisztáló Generalizált Lymphadenopathia (azaz folyamatosan fennálló, kiterjedt nyirokcsomó-elváltozások), és az AIDS Related Complex (azaz AIDS-hez társult tünetegyüttes).
Az előbbire jellemző a 3 hónapnál régebb óta fennálló, több testtájékra kiterjedő, fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodások.
Az utóbbi akkor állapítható meg, ha a HIV pozitivitás mellett legalább két klinikai és két laboratóriumi jel egyidejűleg és több mint 3 hónapja fennáll. A klinikai tünetek a következők: fáradékonyság, láz, éjszakai izzadás, fogyás (a testsúly több mint 10%-a), nyirokcsomó megnagyobbodás és oralis hairy leukoplakia.
A laboratóriumi jelek: csökkent Helper-T limfocita szám, emelkedett immunglobulin szint, vérszegénység, fehérvérsejt szám csökkenés.
A betegségeket két nagy csoportra oszthatjuk:
1. az immunhiány következtében fellépő kórképekre (Az AIDS-ben gyakran előforduló daganatos megbetegedések, főleg a Kaposi szarkoma és a limfomák, valamint opportunista megbetegedések, pl. Pneumocystis carinii okozta tüdőgyulladás)
2. közvetlenül a HIV által előidézett, ill. a HIV fertőzéssel szemben kialakult immunologiai védekezés mellékhatásaként kialakuló megbetegedésekre. (Pl. AIDS dementia complex, Limfoid interstitialis pneumonitis, Idiopathiás Thrombocitopeniás Purpura)
A megbetegedéseket csoportosíthatjuk szervrendszerek szerint is:
Az AIDS-ben fennálló immunhiányos állapot teremt lehetőséget a kialakulásának. AIDS-ben vezető halálok. A betegség általában hetekig tartó száraz köhögéssel kezdődik, amelyet gyakran egy mély belégzés, sóhajtás vált ki. A betegeknek hőemelkedése van, a magas láz ritka.
A Mycobacterium tuberculosis fertőzései AIDS-ben sokkal gyakoribbak, mint a normál népességben. Jellemző rá a láz, éjszakai izzadás, köhögés és bő köpetürítés.
Hatszor gyakoribbak AIDS betegekben. Legjellemzőbb tünetei a láz, köhögés, mellkasi fájdalom.
Gyermekeknél a leggyakoribb tüdőbetegség, de felnőtteknél is előfordul.
A HIV közvetlen sejtkárosítása miatt alakul ki.
Jellemzői a tanulási funkciók, az érző és mozgató működés rendellenessége és a magatartászavarok. A beteg pszichomotoros(pszichés és mozgásbeli) lassulása a lassú beszédben, mozgásban, gondolkodásban nyilvánul meg. Csökken a mozgások pontossága, megváltozik az íráskép, a korábbi harmonikus mozgás összerendezetlenné, darabossá válik. Károsodik a memória is. Először csak feledékenység jelentkezik, majd tanulási és megjegyzési nehézségek lépnek fel.
A tanulási-megismerési funkciók közül károsodik a problémamegoldó készség, az absztrakciós képesség, valamint beszédzavarok is jelentkeznek.
A betegek egy részénél személyiség- és magatartászavarok alakulnak ki. A beteg elveszti érdeklődését a külvilággal szemben, indítékszegénnyé válik, más esetekben épp ellenkezőleg az felajzottság, kritikátlan magatartás lesz jellemző.
Ezek a fertőzések komplex, a fent említettekhez részben hasonló idegrendszeri tüneteket, valamint helyi elváltozásokra utaló tüneteket okoznak. (pl. látászavar, beszédzavar, szédülés stb.)
Végigkísérhetik az AIDS-t a szájtól a végbélnyílásig. Lehetnek opportunista fertőzések, daganatok, és közvetlenül HIV okozta funkciózavarok.
A tápcsatorna megbetegedéseinek legjellemzőbb tünetei a hasi fájdalom, hasmenés, fogyás, nyelési nehézségek, fájdalommal járó szájüregi és végbélnyílás körüli elváltozások.
Ezen betegségek rendkívül sokfélék lehetnek.
Fokozott faggyútermeléssel járó bőrelváltozás, amely részben hasonlóan a nem az AIDS betegségben szenvedőkhöz a hajas fejbőrt és az arcot, nyakat, mellkast és a hát felső részét érinti főként, de AIDS betegeknél a lágyéktájékon, végtagokon és a törzs alsó részein is előfordulhat. A fokozottan zsírosodó területeken piros, hámló bőrelváltozás jellemző.
Gyakori.
A Candida albicans nevű gomba okozta fertőzés, amely a szájnyálkahártyán látható fehéres elváltozással jár, amelynek leválása után mély, fájdalmas sebek alakulnak ki.
Leggyakrabban a nyelv két oldalán elhelyezkedő, fehér, rücskös, fonalszerű felszíni alakzatokat képező (innen a neve is) elváltozás.
AIDS-ben jellemző a folyton kiújuló, kifekélyeződő formája. A végbélnyílás körül is megjelenhet.
HIV fertőzötteknél gyakori a végbélnyílás körül.
A kezelés ellenére gyakran kiújulnak.
Gennyes, kifekélyeződő bőrelváltozások.
A betegségnek a bőrtünetektől külön történő tárgyalását magyarázza, hogy más szervrendszereket is érint.
Megjelenése gyakorlatilag egyet jelent az AIDS betegség kialakulásával, így fontos diagnosztikai és prognosztikai jelentőséggel bír.
AIDS betegeknél lefolyása és megjelenése is eltér a hagyományos formától. A bőrön egyszerre találhatóak meg a különböző fejlődési stádiumban lévő elváltozások, úgymint a barnásvörös foltok, lapszerinti kiemelkedések, duzzanatok, gyakran kifekélyesedő formában. A betegek nagy részében érintettek a nyirokcsomók, a máj, a tüdő és az emésztőrendszer.
A Kaposi szarkomában szenvedő beteg életkilátásait meghatározza, hogy társul-e hozzá valamilyen opportunista fertőzés. Ha igen, az rövidebb életkilátást jelent, mintha csak magában fordulna elő a betegség.
A limfomák a fehérvérsejtek egy bizonyos típusát, a limfocitákat érintő megbetegedések. Az összes HIV pozitív beteg mintegy 5%-ában alakulnak ki. Az AIDS betegségben kialakuló limfomák a B-limfocitákból indulnak ki. Leggyakrabban az idegrendszert, a csontvelőt és az emésztőrendszert támadják meg. A limfoma általános tünetei a láz, fokozatos legyengülés és a fogyás. Az egyéb tünetek a lokalizációtól függenek.
A terhesség alatt vagy szülés közben fertőződött csecsemőknél kialakuló AIDS-nek két fő formája különíthető el:
1. A gyorsan előrehaladó súlyos forma az esetek mintegy 30%-ában fordul elő. A tünetek gyorsan kialakulnak, az immunrendszer súlyos károsodása miatt. Nagyon súlyosak az opportunista fertőzések és a szokványos bakteriális infekciók is. Jellemző az étvágytalanság súlymegállás, nyirokcsomó-megnagyobbodás és fültőmirigy duzzanat. Komplex agykárosodás alakul ki, a pszichoszomatikus fejlődés elmarad, a korábban tanult funkciók kiesnek.
2. A lassan progrediáló forma a fertőzöttek 70%-ánál alakul ki. Lefolyása a felnőttkori betegséghez hasonló. Ez a változat alakul ki a születés után bekövetkező fertőzések esetén is.