A mai napig a HIV/AIDS-betegség a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik, de az egyre nagyobb számú, új hatáscsoportú készítmények alkalmazásával hatékony vírusreprodukció-gátlás érhető el. Alacsony szérum vírusszám mellett lehetőség nyílik az immunrendszer rekonstrukciójára, az opportunista fertőzésekkel szembeni megfelelő védekezésre. Mindezek a fertőzöttek morbiditási és mortalitási adatainak drasztikus csökkenését eredményezte. A kedvező hatások azonban súlyos toxikus mellékhatásokkal, esetenként szuboptimális aktivitással és tolerálhatósággal, kialakuló vírus-rezisztenciával társulnak.
A HIV (human immundeficiencia-vírus) a CD4+ lymphocyta deplécióval mind a sejtes, mind a humorális immunitás károsodását okozzák, és így lehetővé válik az opportunista fertőzések és opportunista daganatok kialakulása. A megfelelő ART a HIV-vírus mennyiségét a rendelkezésre álló ultraszenzitív vírusmennyiség-vizsgálatokkal a detektálható határ (plazma HIV-RNS <20-50 kópia/ml) alá szorítja, így lehetőség nylik az immunrendszer rekonstrukciójára, regenerálódására. A HIV naponta 1-10x1010 számban replikálódik, ez nagyszámú mutációs lehetőséggel és valós mutációval jár, ezért a hatékony vírusgátláshoz kombinációs, hatékony ART-ra van szükség. A rendelkezésünkre álló szerekkel ez ma már megvalósítható.
A vírus szaporodását a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerekkel két ponton tudjuk gátolni, a reverz transzkripció és a virális proteáz enzim szintjén. A reverz transzkripció gátlását nukleozid analógokkal, nukleotid analóggal, és non-nukleozidokkal tudjuk elérni.
Miután a HIV a célsejtbe jutott, a reverz transzkriptáz enzim segítségével írja át a vírus információit tartalmazó RNS-t DNS lánccá, majd ez komplementer DNS-sel kiegészülve a sejt DNS-láncába véletlenszerűen integrálódik a virális integráz segítségével. Ily módon látensen fertőzött sejt aktivizálódásával a virális DNS is aktivizálódik, a vírus szaporodni kezd, és a betegség progressziója jön létre. NRTI-ok a fertőzött sejtbe jutáskor trifoszforilálódnak, a reverz transzkriptáz enzim aktív centrumához kötődnek, és hamis láncszemként gátolják a transzkripciót.
A NRTI vegyületek általában jól felszívódnak, toxicitásuk közepes. Egymással és más hatáscsoportú vegyületekkel jól kombinálhatók. Ez a legrégebben alkalmazott gyógyszercsoport.
A csoportra általában jellemző, hogy a mitokondriális DNS-polimeráz gátlásával a mitokondriumok funkcionális elégtelenségét okozzák. A sejtben energiahiányos állapot alalkul ki, ez magyarázza a mellékhatások egy részét: myelopathia, myopathia, perifériás neuropathia, pancreatitis, steatosis hepatis, ketoacidosi.
Egyéb mellékhatások: anaemia, fejfájás, rossz közérzet, fáradtság, ulcerativ stomatitis, hypersensitiv reakció, hányinger, hasmenés, májenzim emelkedés.
| Név | Védett név | Rövidítés | Dózis | i |
| Zidovudin | Retrovir | AZT | 2x250 mg, 3x100-200 mg | |
| Zalcitabin | Hivid | DdC | 3x0,75 mg, 3x0,375 mg | |
| Didanosin | Videx | Ddl | 1x250 mg, 1x400 mg | |
| Lamivudin | Epivir | 3TC | 2x150 mg | |
| Stavudin | Zerit | d4T | 2x30 mg, 2x40 mg | |
| Abacavir | Ziagen | ABC | 2x300 mg | |
| Zidovudin+ | ||||
| lamivudin | Combivir | AZT+3TC | 2x1 tabl. (300+150 mg) | |
| Zidovudin+ | ||||
| lamivudin+ | ||||
| abacavir | Trizivir | AZT+3TC+ABC | 2x1 tabl. (300+150+300 mg) |
E csoport ma használatos képviselője a tenofovir. A tenofovir egy aciklikus nukleotid analóg, mely intracellulárisan tenofovirdifoszfáttá metabolizálódik, és lánc terminátorként kompetetív módon gátolja a reverz transzkriptázt. Általában jól tolerálható. Mellékhatásai: hányinger, hányás, hasmenés, flatulencia.
| Név | Védett név | Rövidítés | Dózis | i |
| Tenofovir | Viread | TFV | 1x300 mg |
Ebbe a csoportba különböző kémiai szerkezetű vegyületek tartoznak, de közös jellemzőjük, hogy nagy affinitással kötődnek a reverz transzkriptáz enzimhez, melynek konfiguráció változtatásával gátolják annak működését. Hátrányuk, hogy a reverz transzkriptáz mutációjára nagyon érzékenyek, egyetlen mutáció a csoport valamennyi tagjával szembeni hatástalanságot okozhat.
Jól kombinálható vegyületek, a NRTI vegyületekkel szinergista és additív módon hatnak.
Jól felszívódó vegyületek, mérsékelten toxikusak.
A csoportra általában jellemző mellékhatás a kezelés 2-5. hetében megjelenő bőrkiütés, mely csak ritkán okozza a terápia felfüggesztését.
Egyéb mellékhatások: májfunkciós eltérések, központi idegrendszeri mellékhatások (alvászavar, rémálmok, koncentráció zavara), de ezek 2-4 hét alatt elmúlnak.
| Név | Védett név | Rövidítés | Dózis | i |
| Delavirdin | Rescriptor | DEL | 3x400 mg | |
| Efavirenz | Sustiva | EFV | 1x600 mg | |
| Nevirapin | Viramune | NVP | 2x200 mg |
A HIV proteáz a virion poliproteinjét virális enzimekre és struktúr fehérjékre bontja. Az enzim gátlásával fertőzésre nem alkalmas vírusok jönnek létre. A PI-k a proteáz aktív centrumához kötődnek, és így gátolják az enzim működését. Áltlában nagy molekulák, ezért felszívódásuk nem ideális. Metabolizációjuk a máj citokrom CYP 3A4 izoenzimen keresztül történik, ami gyógyszerinterakciók szempontjából rendkívül fontos. Ez a ritonavir esetében a legkifejezettebb. A ritonavir kedvező farmakokinetikáját használjuk ki a terápiában akkor, amikor másik PI-ral kombináljuk. A ritonavir minidózisa lehetővé teszi a második szer alacsonyabb dózisban és hosszabb időintervallumban való alkalmazását hatékony, önmagában való alkalmazásnál magasabb és tartósabb gátló gyógyszerszintekkel.
Mindez a vírus biztonságosabb, hatékonyabb szupresszióját eredményezi, és nem elhenyagolhatóan a betegnek kevesebb számú tablettát, ritkábban kell bevenni, a mellékhatások is ritkábbak és enyhébbek.
A PI-k esetében súlyos mellékhatásokkal kell számolnunk. A leggyakoribb krónikus mellékhatás a lipodystrophia, magas koleszterin- és triglicerid-szérumszint. Látható, szinte stigmaszerű elváltozás alakulhat ki az arcon, a végtagokon, a gluteális régióban a zsírszövet eltűnésével centrális típusú obezitás mellett. Néhány betegnél a nyakon "bölénypúp" jön létre.
Inzulin dependens diabetes mellitus, anaemia, májkárosodás, ketoacidosis, vesekő (indinavir esetében) fordul még elő.
| Név | Védett név | Rövidítés | Dózis | i |
| Amprenavir | Agenerase | AMP | 2x1200 mg | |
| Indinavir | Crixivan | IDV | 3x800 mg | |
| Nelfinavir | Viracept | NLV | 3x750 mg | |
| Ritonavir | Norvir | RTV | 2x600 mg | |
| Saquinavir | Fortovase | SQV | 3x1200 mg | |
| Lopinavir+ | ||||
| ritonavir | Kaletra | LPV+RTV | 2x3 caps. (133+33 mg) |
A mai napig még nincs a kezünkben olyan hatékony gyógyszer, amivel önmagában tartós antiretrovirális hatást tudunk elérni, ezért a jelenleg elfogadott kezelés a kombinált terápia. Felmerül a kérdés, hogy mikor, milyen kombinációban kezdjük el a beteg kezelését. Ha korán vezetjük be ART-t, számolnunk kell a korai víruszezisztencia kialakulásával, a korlátozott gyógyszerválasztékkal, a hosszú távú, ma még ismeretlen mellékhatásokkal. Ha sokáig várunk, nagyon magas lesz a vírusmennyiség, gyakoribb a mutáció, és az immunrendszer olyan mértékű károsodása jöhet létre, ami a tartós vírusszupresszió ellenére is csak korlátozott mértékben korrigálható. Komoly felelősség és "művészet" a kellő időben, a kellő mértékben, egyénre szabottan a kezelés megválasztása. Mindez azonban csak az együttműködő, felvilágosított beteggel valósítható meg, aki akarja a kezelést, vállalja a pontos, rendszeres gyógyszerszedést és kontroll-vizsgálatokat, tisztában van a várható hatásokkal és mellékhatásokkal, vagyis kész a gyógyszeres kezelés bevezetésére.
A terápia megkezdéséről a beteg klinikai állapota, immunstátusza, HIV-vírusmennyisége alapján döntünk. Az ART megkezdése akut HIV-tünetegyüttesben, tünetes HIV- fertőzöttben, valamint tünetmentes betegnél 200-350 /mm3 CD4 limfocitaszámnál és/vagy >50.000-100.000 HIV RNS kópiaszámnál javasolják a nemzetközileg elfogadott terápiás protokollok. A cél a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb terápiás hatás elérése, vagyis a vírusmennyiséget 4-6 hónap alatt határérték alá csökkenteni, a CD4 limfocitaszámot az első 4-8 hétben 50-nel, majd évente 20-100-zal emelni, mindezt javuló klinikai állapot mellett. A használatos AR gyógyszerekkel ez jelenleg már elérhető.
ZDV+ddl
ZDV+ddC
d4T+ddl
ZDT+3TC
d4T+3TC
| A oszlop | B oszlop |
| IDV | ZDV+ddl |
| NFV | d4T+ddl |
| RTV | ZDV+ddC |
| RTV+SQV | ZDV+3TC |
| d4T+3TC |
d4T+ZDV
ddC+ddl
ddC+d4T
ddC+3TC
A kezelés hatékonyságát a rendszeres immunológiai (CD4, CD8 limfocitaszám) és virológiai (szérum vírus mennyiség), valamint a klinikai tünetek vizsgálatával mérjük. A közeljövőben lehetőség nyílik a vírus gyógyszer-rezisztenciájának ellenőrzésére, bár a szakirodalomban ennek jelentőségét még nem ítélték meg egyértelműen.
A mellékhatások és az idővel kialakuló terápiás elégtelenség esetén szükség van a
kezelésváltásra. Ha a mellékhatások miatt kényszerülünk gyógyszerváltásra, az új
kombináció ne tartalmazzon az eredetihez hasonló toxicitású szereket. Ha virológiai,
vagy immunológiai elégtelenség miatt kényszerülünk a terápia megváltoztatására, az
alábbi séma használata javasolt:
| Előző terápia | Alternatív lehetőség |
| NRTI | 2 új NRTI+PI |
| 2 új NRTI+RTV+SQV | |
| 1 új NRTI+1NNRTI+PI | |
| 2 PI+1 NNRTI | |
| 2 NRTI+1 NNRTI | 2 új NRTI+3 PI |
| 2 NRTI+RTV | 1 új NRTI+RTV+SQV |
| +SQV | 2 új NRTI+új PI |
| +IDV | EFV+IDV vagy DLV+IDV |
| +NFV | 2 új NRTI+NVP+NFV |
| 3 új NRTI |
A humán immunológia alapkutatások eredményeire támaszkodva próbálkozások folynak a fertőzött immunrendszer aktivitás fokozásával (pl. interleukin-2) és HIV-specifikus immunitás kialakításával (időleges kezelés-megszakítás, terápiás vakcináció). Az alacsony számú klinikai vizsgálat alapján egyértelmű helye a terápiában még nem biztos.
A terhesség a HIV-fertőzés progresszióját gyorsítja, valamint fertőzés veszélyt jelent a születendő gyermekre nézve. Ha a felvilágosítást követően a terhes nő a terhessége megtartása mellett dönt, és a terhesség az ART alatt jött létre, a már megkezdett terápia folytatása javasolt. Az ART naív terhesek esetében Retrovir kezelés bevezetését javasolják. Az ACTG 076 vizsgálat eredménye szerint a Retrovir kezelésben részesülő terhes nők esetében a vertikális transzmisszió 25,5 százalékról 8,3 százalékra csökkent. Az AR gyógyszerek teratogenitásáról még nem áll rendelkezésünkre elegendő adat.
A HIV-pozitív vérrel szennyezett sérülések esetén a primer ellátást követően az ebben jártas szakembernek értékelni kell az expozíció mértékét (ép vagy sérült bőr, nyálkahártya érintettség, felületes vagy mély sérülés), az expozíció HIV státuszát (igazolt a HIV betegség vagy nem, a fertőzés stádiuma, alkalmazott ART), és ennek alapján javasolja a PEP-t. ART megkezdése 24-48 órán belül szükséges, időtartama 4 hét. Monoterápia ebben az esetben sem indokolt. Feltétlenül szükséges a rendszeres klinikai és laboratóriumi monitorozás.
2002-ben az ART segítségével elértük azt, hogy a HIV/AIDS-betegség egy jól kezelhető, jó életminőséggel járó, krónikus betegséggé vált. Javult a betegek túlélése (a pontos hossza a rövid bevezetési idő miatt nem mondható meg). Az opportunista betegségek előfordulása, a halálozási adatok a kezelt betegeknél drasztikusan csökkent. A jövőben az alapkutatásoknak és gyógyszerfejlesztéseknek köszönhetően egyre hatékonyabb, kevesebb mellékhatással, kedvezőbb dozírozási előírással rendelkező terápiára számíthatunk.